Előszó

A magyar történelem útjai hasonlítanak a Tisza folyóhoz, amely nem nyílegyenesen folyik, hanem kusza, kacskaringós, - így a történelmünk nem lineáris, hanem sok-sok kihívással, nehézséggel teli, amit meg kell oldani, amivel szembe kell nézni. A magyar keresztény munkásifjúság története is nagyon sok küzdelemmel teli, vannak benne sikeres, szárnyaló időszakok és betiltás, üldöztetés is. Némely eszmerendszer (kommunizmus, fasizmus) negatív irányba sodorta a munkásságról alkotott képet – a rendszerváltás előtt ugyanúgy, mint napjainkban. Egyetlen állandó dolog van ebben a változó helyzetben: a munkásság folyamatosan a helyét keresi a társadalomban és az egyházban is immár 100 éve. Ebben a kiadványban megemlékezünk a keresztény munkásfiatal vértanúkról, és minden olyan aktivistáról, támogatóról, akik hittek és hisznek egy becsületes Magyarországban.

A munkásmozgalom története

Amikor az ipari forradalom hatására a munkásság hatalmas tömegei kialakultak, a hagyományuktól és kultúrájuktól elszakadt emberek milliói kerültek a társadalmak határain kívülre. Ezáltal könnyedén, bárki diktatúrákat alakíthatott ki ennek a tömegnek a felhasználásával. Ezt a veszélyt vette észre XIII. Leó Pápa és megalkotta pápai enciklikáját (1891) a Rerum Novarumot. Ebben elmondja azt, hogy ha meg akarjuk előzni a világháborúkat, diktatúrákat és az általános fejetlenséget, foglalkozni kell a társadalom legnagyobb rétegével - a munkássággal. A pápai felhívásra a világon elsőként Magyarországon született meg ilyen jellegű kezdeményezés az 1919-es tanácsköztársasági diktatúra után. A KIOE – Katolikus Iparos-, és Munkásifjak Országos Egyesületének egyik célja, hogy összegyűjtse a munkásfiatalokat, mozgalomba szervezze, és keresztény értékekkel nevelje őket. A szervezet kialakulásának másik célja a tanácsköztársaság ideje alatt kialakult terror megfékezése és megelőzése volt. Tehát a cél komplex: egy lélekben és testben egészségesebb munkásréteg kialakítása, mely elősegíti e rétegek gazdasági és szellemi felemelkedését is. A szervezet 1920-ban alakult, 30 évvel a pápai enciklika után, mégis túlságosan hamar ahhoz, hogy bárki - akár csak a munkásmozgalom ötletét is komolyan vegye. Joseph Cardijn belga pap több évvel a KIOE megalakulása után kezdte el szervezni a JOC-ot, és amikor a nyugati mozgalom 1936-ra eljutott Bécsig, akkor karolták fel csak a KIOE-t a magyarországi egyházi körök és kezdték segíteni a fejlődését. A szervezet első alakuló ülésére 1921-ben került sor, melyet Elsasser Gyula jezsuita atya hívott össze. Egy év múlva 7 csoport működött, főként Budapesten. Ezek a csoportok azonban fiatal egyetemistákra voltak bízva, akik nem ismerték a munkás fiatalok életkörülményeit, szokásait. További probléma volt, hogy az egész év alatt szerveződő csoportok a vizsgaidőszakokban és a szünetekben egyszerűen "leálltak", hiszen az értelmiségi vezetők hazamentek. Olyan katolikus munkásifjú gárda, akikre csoportvezetést lehetett volna bízni, nem volt, így a csoportok létszáma folyamatosan csökkent. Az apadás addig tartott, míg csak Kostyelik doktor egyetlen csoportja maradt talpon. Tizenegy évig semmi változás nem történt. Majd az egyik pesti plébános Bécsben meghallgta Joseph Cardijn előadását a JOC-ról és a munkásifjúság szerepéről, - ezen az előadáson egyébként ott volt a még ismeretlen Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm is. E két jezsuita szerzetes a magyar ifjúsági parasztmozgalomnak, a KALOT-nak lettek alapítói. A két magyar mozgalom mellé csatlakozott a harmadik kezdeményezés, amely az agrárlányok szervezésével és képzésével kezdett foglalkozni.

Ezután hirtelen növekedés indult. A szervezni vágyók nyitott kapukra találtak, helyiségeket és a Munkásifjú újsághoz szükséges támogatásokat is kaptak. A KIOE is szárnyal. 1933-ban Nógrád-Magyarkúton volt az első KIOE-s tábor, majd a Manrézában az első lelkigyakorlat. 1935-ben az Actio Catholica megbízást ad a munkásifjúság megszervezésére. Budapesten a Krisztus Király egyházközségben megnyílik az első tanoncotthon. 1938-ban elindul a Munkásifjú újság, létrejön a KIOE központ, két hivatalos alkalmazottja lesz a szervezetnek és bevezetik az úttörő módszert. A KIOE-nak egyenruhája és jelvénye is volt, amelyen fogaskerékben elhelyezett pajzs látható. A pajzs alapszíne fehér, felső részén piros-fehér-zöld sáv fut végig. A sávon KIOE felírás látható, a pajzs alsó részén pedig piros kereszt. A szervezet első példája maga a munkás Jézus, majd Szent József.

1939-ben 1200 munkakeresőt helyeznek el munkásotthonokban és elindul az első újságíró tanfolyam a központban. 1940-ben tanonckiállítás van az esztergomi Bazilikában. 1941-ben a bíboros Hercegprímás 10 évi használatba adta a KIOE-nak a Gát utcai házat, mely a központ lett. Hamarosan 180 magyar településen 30000 tag van, 6 tanoncotthon, az újság 30-35 000 példányban fogy. A kommunisták a 40-es évek végén betiltják, de más néven újjáalakul. Az újabb betiltás és üldözés után csak titokban találkozhatnak a kiscsoport tagjai.

A mozgalom betiltása

Kioe csoport a 40-es évekből

Sajnos 1948-ban a szerzetesrendekkel és a többi katolikus mozgalommal együtt feloszlatták a KIOE-t, vagyonát államosították. A magyar munkásifjú mozgalom 1948 tavaszán szűnt meg, amikor a kommunista hatóságok véglegesen feloszlatták. Akkor kezdődött meg a vezetők letartóztatása és a szétvert csoportokban megszűnt a szervezeti élet. Hetven évvel az események után nem könnyű számot adni a történtekről, hiszen az a néhány akkori aktivista, aki még él, azokban az években igen fiatal volt még. Egyre kevesebben vannak a pontosan visszaemlékezni tudó régi munkásifjak. Írásos és tárgyi emlékek nem nagyon maradtak. Az irattárat a vezetők megkísérelték elrejteni, de halálukat követően - mivel akkor semmi remény nem mutatkozott arra, hogy valamikor is sor kerülhet a mozgalom történetének megírására -, feledésbe merült, hogy hol is rejtették el. A 2000-es évek elején, amikor sor került a mozgalom egykori székházában a munkásifjúság kápolnájának felújítására és az ólomüveg ablakok cseréjére, került elő, a dobogó alá elrejtett néhány ezer levél, a mozgalom írásos emlékeinek körülbelül a fele. Ezen kívül, szerencsére megmaradt a mozgalom újságjának valamennyi száma és ezeken végigkísérhetők az események, megállapítható azok pontos időbeli sorrendje.

A látszólag halott mozgalom szervezte meg 1956-ban az egyik legerősebb magyar ellenállást Budapesten, a Széna téren. A forradalom és szabadságharc leverése után különféle munkatáborokba és haláltáborokba szállították el a keresztény munkásifjak őseit.

A nemzetközi helyzet alakulása a II. VH után A magyar keresztény munkásmozgalom hazánkban az 1920-as években nem kapott nagy hangsúlyt, de nemzetközi szinten gyorsan megerősödött. Joseph Cardijn belga pap kezdte el a nyugati típusú mozgalmi életet, melynek időszerűségét a nyugati egyház nagyon hamar észrevette és támogatni kezdte. Ezért a nemzetközi szintéren a keresztény munkásmozgalmak szövetsége (JOC) elterjed az egész bolygón. A mozgalom központja Brüsszelben volt és van a mai napig is. A 70-es évek közepére azonban annyira elvilágiasodott, hogy a keresztény jelző már csak egy cím volt, s inkább az észak európai, egyházfüggetlen politika hatáskörébe került. Szent II. János Pál Pápa ezért megalapította az egyházhűbb keresztény munkásifjú mozgalmat (Gioc).

Az újjáalakulás

Az 1990-es rendszerszerváltozás után egy-két évvel már elindultak a keresztény munkásközösségek, főként Budapesten és Szegeden. A szegedi közösség társadalmi hiányból alakult, míg a budapesti a KIOE elődök hagyományain épült újjá. Hamar találkozott a két csoport és egyesülve a 90-es évek közepén már nemzetközi kapcsolatokat is építettek a nemzetközi keresztény munkásmozgalmakkal (JOC). Az újjáalakuló magyarországi mozgalom budapesti és szegedi csoportjai egyesültek, majd a JOC mindkét ágával felvették a kapcsolatot. Elsősorban azonban a Vatikán-hű GIOC-val építettek ki hosszabb távú együttműködést. Habár az első években szorosra fűződött kapcsolat a csoportok között és több nemzetközi találkozón öregbítették Magyarország hírnevét, mégis egyre inkább látszott, hogy a Közép-Kelet-Európai országokból nagyon kevés ország képviselői jelentek meg a nemzetközi találkozókon. Ennek pedig az az oka, hogy ezekben az országokban az egyházban rendezetlen a munkások helyzete. A 90-es évek végére már csak árnyéka volt önmagának az elinduló ifjúsági mozgalom. A mozgalom mögül eltűntek a helyi kiscsoportok. Nem voltak megbízható vezetők, az egyházban és a társadalomban is a legtöbben attól való félelmükben, hogy a kommunizmus újra megerősödhet, elhidegültek, vagy nem találták a helyüket. A vezető nélkül maradt csoportok könnyen és gyorsan szétszéledtek.

Egy apró magot kivéve!
Ez a mag új alapokra helyezte a fiatalokkal való ifjúsági munka eszméit. A Szent István-i hagyományok megőrzését tartották fontosnak, de a III. évezred keretei között működve és eszközeit felhasználva. A tervezés 2001-től indult el, az ifjúsági munka pedig 2004-re bontakozott ki. A cél az volt, hogy lelkipásztorok foglalkozzanak civil szakközépiskolákban, szakiskolákban a fiatalokkal, differenciált csoportokban, ahol a fiatalok maguk választják meg azt a tevékenységtípust, amellyel kapcsolódni kívánnak az egyházhoz. 2001 és 2004 között Szegeden Kósa László katekéta dolgozta ki a munkás-agrár lelkipásztori tervet (MALTER), ami tartalmazza a munkás-agrár ifjúság helyzetelemzését, nehézségeit, az egyház velük kapcsolatos céljait és megszólításuknak módjait, módszereit. A misszió működését 2003-ban Gyulay Endre püspök atya engedélyezte. Mivel a kialakulás körülményei, célok és a célcsoport nem egyértelműen határolható körül, ezért az új kezdeményezés – a munkásmissziós program - együtt tervezte a munkásság és az agrárium misszióját, amelybe bevonásra került Bálint József jezsuita atya a KALOT-ból, illetve Hollai Ferenc, a KIOE titkára is. 2005-ben február 1-jén Szeged legnagyobb szakiskolájában indult el a misszió. Hamarosan Szegeden négy középiskolában több, mint száz fiatal csatlakozott a kezdeményezéshez. Hamarosan kialakult a vezetőképző program, a táborozások rendszere és heti rendszerességű közösségi alkalmak, lelkigyakorlatok, portyák ciklikus ismétlődése. 2008-ban indult a Munkasuli, amely lehetőséget kínált a szakmunkás fiataloknak arra, hogy tényleges munkavégzés közben tapasztalhassák meg, mentorok és katekéták támogatásával a munka értékét és élményét – és ezáltal becsületes, precíz és igényes munkásokká váljanak. A Munkasuli keretében dolgoztak a fiatalok és mentoraik, katekétáik 2009-ben a Szegedi Püspökségen, 2011-ben a Liszt Ferenc Repülőtéren, 2012-ben a Brit Nagykövetségen Budapesten, illetve a Debreceni Egyetemen, 2013-ban a Miskolci Egyetemen, 2014-ben a NOVA bevásárlóközpont építésekor, 2016 ELI-Szegedi Lézerközpont építésekor, 2019-ben a Szent Gellért Fórum építésekor.

2009-ben 20 fiatal Párizsba látogatott a GIOC nemzetközi találkozójára. Nemzetközi szinten is nagy visszhangot keltett, hogy ennyire rövid idő alatt hogy lehetett több csoportnyi fiatalt megszólítani. Alapvetően nem volt cél civil szervezet létrehozása, azonban a programok, a működés megfelelő hátterének biztosítására 2009-ben létrejött a Keresztény Munkás-, Agráregyesület, rövid nevén a KAMASZ. Az egyesület célja, hogy egy alap szervezet legyen, amely ernyőszervezete lehet a regionális szinten megalakuló alapítványoknak. Az volt a remény, hogy a civil szerepvállalás miatt elismertebbé válik mind a társadalom, mind az egyház számára a lelkipásztori és missziós munka. Azonban ez sajnos nem vált valóra, ezért pár éven belül létre kellett hozni az egyházon belül működő Munkás-, Agrár Pasztorációt. A misszión belül működő lelkipásztorok, vagy katekéták a hitoktatás keretein belül igyekeztek a fiatalokat megszólítani. Rájuk azért volt szükség, hogy ne önkéntesek, hanem számon kérhető, képzett szakemberek legyenek alapjai a missziós programnak. Az általános iskolai kötelezően választható hit- és erkölcstan órák kialakulásával a középiskolás munkásfiatalok még távolabb kerültek az egyháztól, mivel a helyi plébánosok még kevésbé érezték a fiatalok megszólításának szükségességét – hiszen annak hivatalos formája csak az általános iskolásoknak szól. A mai magyar társadalomban kialakult érzéketlenséget és értékválságot hatékonyan lehetett volna orvosolni már az induláskor, vagy ha később terepet adnak a kezdeményezéseknek, folyamatoknak és nem hátráltatják azokat. Az értetlenségnek és a támogatás hiányának köszönhetően a katekéták több egyházmegyébe áramoltak szét. 2011-ben Hoffmann Rózsa államtitkár asszony ajánlást adott a tevékenységhez és kifejezésre juttatta, hogy mennyire fontos a szakmunkás fiatalok bevonása a társadalmi felelősségvállalási programokba - például a közösségi szolgálatba. Hoffmann Rózsa (államtitkár asszony) ajánlásai:

Ezt követően tíz évig felmérésekkel, kutatásokkal, a programok kipróbálásával, monitorozásával és fejlesztésével foglalkozott a szervezet. 2014-től több katekéta csatlakozott a lelkipásztori munkához a szegedi bázisközpontban. A megszólított fiatalok meglepően gyorsan és nagy számban csatlakoztak a kezdeményezéshez. Olyannyira, hogy néhány év múlva többen közülük lelkipásztori munkatársak, vagy katekéták lettek. A 2015-ös évben a szakiskolákat összefogó Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkárával az ország összes Szakképzési Centrumára kiható lelkipásztori programot állított össze a KAMASZ. A minisztérium segítségének köszönhetően a köztudottan nem katolikus és polgári beállítottságú Szolnokon mintaprogram indult el – Hogyan lehet érték alapú katekézissel megszólítani a szakmunkás fiatalokat? - címmel. Sajnos ez a kezdeményezés sem tudott maradéktalanul megvalósulni, ezért új utakat kellett keresni a munka folytatásához. 2018-ban Máthé György plébános atya kezdeményezésére Beer Miklós püspök atya engedélyével és támogatásával megalakult a Munkásmisszió konszociáció, amelyet 2019-ben a Magyar Katolikus Püspöki Kar belső egyházi jogi személynek ismert el. A Munkásmisszió megalakulásával a központ Szegedről Vácra helyeződött át, ezáltal Vác lett a munkásság missziójának központja. A Munkásmisszió 2020-ban az ország hét megyéjében önkéntesein, katekétáin és egyéb szervezetein keresztül majd 2000 fiatallal foglalkozik. A Misszió Tiszaföldváron DOMUS néven a középiskolát elvégzett munkásfiataloknak munka- és szálláslehetőséget kínál mentorálással és továbbképzéssel. Ezt a kezdeményezést a misszió szakkollégiumi programként kívánja működtetni a jövőben. Szolnokon 2020-ban a Német Katolikus Püspöki Kar támogatásával Munkasuli program indult, amelynek célja a szakközépiskolás és szakmunkás fiatalok szakmai gyakorlatának biztosítása. A Misszió lehetővé teszi, hogy a szakmunkás fiatalok kötelező szakmai gyakorlatukat a keresztény értékrendszerben, a munkát megszeretve és megbecsülve, saját képességeiket és készségeiket felismerve végzik a Misszió munkatársainak mentorálásával. Kecskeméten 2020-ban az egész város területére kiterjedő misszió alakult ki.

A Misszió ma a legfontosabbnak a következőket tartja:

• Az értékeinket meg kell őrizni. Azonban ez nem lehetséges a gyűlölet és az erőszak eszközeivel.
• A III. évezredben a kereszténység nem lesz a kiválasztottak rétegvallása. Választ kell adnia az emberek hétköznapi problémáira, s részt kell vennie az emberek küzdelmeiben, feladataiban.
• Az intézményrendszer a jövőben a missziókat inkább akadályozza, mint elősegíti. Ezért hasznosabb, ha a civil intézményekben és felületeken jelenik meg a keresztény misszió.
• Hatékonyabbnak bizonyul a sok apró, mint a kevés, de nagyobb jelenlét.
• A munkásság és az egyszerű emberek fogják megtartani a jövőben is az értékeinket, míg a vagyongyűjtés vagy a rövidtávú, projektalapú gondolkodás nem vezet sehova.

A Munkásifjúság imája

A külső megjelenési forma egységesítése mellett igen fontos volt a közös, elmélyült lelkiség is. 1938-ban az esztergomi érseki hatóság engedélyével átvette a mozgalom a nemzetközi munkásifjúság közös felajánló imádságát, amelyet minden alkalommal, a gyűlések előtt közösen imádkoztak. Az ima fordítását és bevezetését Haklik Lajos a mozgalom titkára szorgalmazta. Ezt az imát később a KALOT is átvette és átdolgozva alkalmazta. Az ima szövege és mondanivalója tömören egybefogja a mozgalom célját, kéréseit. Így hangzik:

A KIOE és az újjáalakulás rövid története:

• 1921: A KIOE alakuló közgyűlése. A szervezést P. Elsasser Gyula jézustársasági atya indította meg.
• 1922: 7 KIOE csoport indult Budapesten és környékén.
• 1933: Első nyári KIOE tábor Nógrád-Magyarkúton.
• 1935: Az Actio Catholica hivatalos megbízást ad a KIOE-nak a munkásifjúság szervezésére.
  A Krisztus Király egyházközségben megnyílik az első tanoncotthon.
• 1938: Megindul a KIOE lapja a Magyar Munkásifjú. Létrejön a KIOE központ.
  Munkába áll az első két hivatalos KIOE szervező. Bevezetjük az Úttörőmódszert.
• 1939: A KIOE központ elhelyez 1200 munkakeresőt. Első újságíró-tanfolyam a központban.
• 1940: A KIOE első országos tanonckiállítása a bazilikában.
• 1941: A Bíboros hercegprímás tízévi használatra központi székházat ad a KIOE-nak Budapesten a Gát utcában.
• 1943: Szeptember 1-ig 120 magyar városban 7 000 KIOE-ista küzd a szebb munkásjövőért.
  A Magyar Munkásifjú 14 000 példányban jelenik meg. 6 tanoncotthonunk van.
• 1948: a keresztény mozgalmak és szerzetesrendek betiltása
• 1956: a forradalom és szabadságharcban a látszólag halott szervezet komoly szerepet vállal
• 1957: megtorlás, a keresztény munkásifjak elhurcolása és bebörtönzése
• 1993: újjáalakulás, kezdeményezések Szegeden és Budapesten
• 2004: elindul a modern munkásmisszió Szegeden
• 2009: megalakul a Keresztény Munkás-, Agráregyesület
• 2014: Hoffmann Rózsa államtitkár asszony ajánlása a misszióhoz
• 2015: országos szintű misszió indul a Szakképzési Centrumok bevonásával
• 2018: Munkásmisszió, mint belső egyházi jogi személy megalakulása
• 2020: Magyarország 7 megyéjében heti rendszerességgel mintegy 2000 fiatallal foglalkozik a misszió,
  Tiszaföldváron működik a DOMUS – munkásfiatalok lakóotthona,
  Szolnokon működik a Munkasuli program a Német Katolikus Püspöki Kar támogatásával.

Pedagógiánk egyedisége:

Az alábbiakban röviden szeretnénk felvázolni, hogy a Munkásmisszió milyen értékek alapján és milyen módszerekkel foglalkozik a fiatalokkal. Ennek a pedagógiának az alapja a partnerségi viszony és a barátságra épülő értékalapú katekézis.

1. A kompetencia alapú katekézis
   A kompetencia alapú hitoktatás alapvetően arra az értékre épül, amivel az adott fiatalt meg lehet szólítani és közelebb lehet hozni a hitoktatás céljához, Jézus Krisztushoz. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy a fiatalt vagy a felnőttet olyan módon kell Jézus Krisztushoz vezetni, ahogy ő azt megérti. A tömegélmények sokszor nagyon szimpatikusak lehetnek, de az Istennel való személyes kapcsolatban nem sokkal vezetnek tovább egy rockkoncertnél. Nem egyszerű dolog bízni a Szentlélek Úristenben, de ha elindítjuk a folyamatot, az egyszerű emberek is a maguk módján, de közelebb fognak kerülni hozzá.
2. A differenciált lelkipásztori munka
   A hittanítási és hitnevelési folyamatnak az egyes tanulók sajátosságaira, egyéni karizmáira alapuló módszer. Ez azt jelenti, hogy az együtt tanuló fiatalok eltérő tanulási, nevelési és az istenkapcsolatukban más-más utakat járnak be, mind a tanuló irányulása, késztetettsége, karizmái eredményeképpen, mind a pedagógus elgondolása alapján.
   Formái:
   • Oratórium: A zene eszközével való lelkipásztori nevelés
   • Surranó: A lovagi értékekre és a természetben élésre épülő katekézis
   • Pársuli: Az egészséges párkapcsolatra irányuló lelkipásztori csoport
   • Diakónia: A szegények és az elesettek felé való segítségnyújtáson keresztül való munka
   • Munkasuli: A szakmunkán keresztül történő lelkipásztori munka
   Surranósok portyáznak az erdőben [kép]
3. Gyakorlati nevelés
   Egyházunk tanításában mindig fontos szerepe van az élő Igének, a forrásként mozgó tanításnak, s annak az evangéliumi életnek, mely a valóságos életben mutatkozik meg. Itt nem elég a formális, elméleti tanórákat megtartani, hanem a katolikus hitélet gyakorlati oldalaival kapcsolatos tapasztalatokat is össze kell gyűjteni, s azokat a jól átgondolt, modern pedagógiai módszerekkel előkészítve a fiatalok számára átadni.
4. Ciklikus nevelés
   Tapasztalataink szerint ciklikus rendszerben lehet csak az erkölcsi nevelést elvégezni, hiszen ez a módszer lehetőséget teremt arra, hogy egy közösségben élő ember a saját tempója szerint haladhasson. A katolikus egyház liturgikus nevelése, a liturgikus egyházi évben teljesedik ki. Ehhez kapcsolódik a népi hagyományok világa, mely szintén a nevelés fontos eszköze lehet. Ezen formához kapcsolhatunk alkalmanként aktuális szentek életét és értékeit, történelmi eseményeket vagy az egyházi évkörhöz kapcsolódó népi hagyományokat is, melyek megismerésével mélyebben rögzül a fiatalok számára tanításunk.